Euronews: Szinte biztos vagyok benne, hogy az Euronews nézői, olvasói közül sokan ismernek, de azért helyezzük képbe azokat, akik nincsenek tisztában a szakmai múltaddal, még az influenszerséged előtti időkkel. Évtizedek óta a divatszakmában dolgozol, több mint 20 éve működő modellügynökségednek olyan topmodelleket köszönhet a világ, mint Ebergényi Réka vagy Mihalik Enikő. Mégis, nagyon sokan akkor hallottak rólad először, amikor Cylaként megjelentél a social médiában.

Kajdi Csaba: Eleinte ez az egész arról szólt, hogy görbe tükröt akartam mutatni a celebeknek, ezen persze volt aki megsértődött, mondjuk engem ez érdekelt legkevésbé. Aztán rájöttem, hogy mekkora ereje van ennek a jelenlétnek, hogy mi mindenre jó, és a vicceskedés mellett tudsz komoly dolgokról beszélni, kulturális, társadalmi, közéleti kérdésekről, amire egyre többen figyelnek. Egyáltalán nem volt tudatos az építkezés, egyre inkább kinőtte magát, jöttek az újabb és újabb lehetőségek.

En: Januárban Strasbourgból jelentkezgettél be, most pedig itt vagyunk Brüsszelben, az Európai Parlamentben. Hogy kerültél ide? Hogyan jött az uniós Cyla Tours (Csaba az utazásos tartalmait hívja így – a szerk. ) ötlete?

KCs: Strasbourgba Donáth Anna (a Momentum EP-képviselője – a szerk. ) hívott meg. Megkérdezte, hogy mi lenne, ha bemutatnánk az Európai Unió működését, és már ott, Strasbourgban felmerült, hogy legyen majd brüsszeli Cyla Tours is. Erre az útra az EP kommunikációs osztálya keresett meg. Természetesen már a strasbourgi kirándulás után, ahogy azt kell, megkaptam a vádakat, hogy biztos megvásárolt engem a Momentum… Én meg azt gondoltam, hogy az átlag magyarnak annyira kevés információja van az EU működéséről, hogy ha segít az, hogy megmutatom az engem követőknek, hogy hogyan működik az a szervezet, ahová mindig is tartozni akartunk, aminek tagja vagyunk és – remélhetőleg még sokáig – leszünk, akkor eljövök. Főleg azért tartom fontosnak megmutatni az embereknek az uniós intézményeket belülről, mert Magyarországon leginkább egy Európa-ellenes politika folyik, legalábbis az a leghangosabb.

En: Értelmiségi, nagypolgári családból származol, francia gyökerekkel rendelkezel, az átlag magyarhoz képest gyermekkorodban jóval többször jártál nyugaton, de alapjáraton azért talán mégis inkább a „magyar oldalról” vannak élményeid. Mire emlékszel az uniós csatlakozásunk előtti és alatti időkből?

KCs: Nekem mindig vágyam volt Európához tartozni. Emlékszem, amikor a schengeni egyezmény létrejött, a barátaim, a rokonaim útlevél nélkül mehettek Franciaországba Olaszországba, Spanyolországba, Angliába. Vagy járhattak át Németországba úgy, hogy a határokon nem állt meg a vonat. Mi ebből sokáig kimaradtunk, még az EU-csatlakozás után is várnunk kellett rá pár évet. Én rettenetesen vágytam erre, Európához tartozni, európainak lenni. Érezni azt az összetartást, családias viszonyt, ami a tagok között van. Jelenleg picit azt érzem, mintha most ilyen kis mufurc sündisznókként kilógnánk, de én magam nem szeretnék ebből kilógni, én bele akarok tartozni.

En: Szerinted ők is „sündisznókként” tekintenek ránk?

KCs: Képzeld, nem. Volt alkalmam beszélgetni most kicsit Jesus Carmonával, aki az EP Média Igazgatóságának vezetője, és ő azt mondta nekem, hogy igen, vannak problémáik Magyarországgal, de szeretik Magyarországot, mert nem személyesen a magyarokkal van a gond. Csak hát nem egyszerű a helyzet, hiszen a többi európai joggal mondja azt, hogy a magyarok demokratikusan olyan kormányt választottak meg, amely szembemegy az európai értékekkel. De aztán rájönnek, hogy nem az ország, nem a magyarok azok, akik szembemennek. Ha mondjuk Lengyelországgal lenne ez a helyzet, én is haragudnék minden egyes lengyelre személy szerint, pedig nem szabadna.

Nagy kérdés, hogy a 2010-es választási törvény alapján még mindig lenne-e ez a kormányunk vagy sem. Tény, hogy a társadalmunk megosztott. Figyelj, én nem haragszom sem a kormányra, sem Fideszre, sem arra, aki ebben hisz, de azt gondolom, hogy ez egy rossz irány. Rossz iránynak tartom, hogy az ellenzéki politikus ne beszéljen a fideszessel, hogy ennyire megosszák a társadalmat. Rossz iránynak tartom ezt az arrogáns, lekezelő kommunikációs stílust. Én abban hiszek, hogy élni és élni hagyni, hogy ez az, ami működik. Nálunk viszont úgy lehet egy társadalmat uralni, hogy megosztjuk azt, és –egyelőre – ez úgy látszik, működik.

A teljes cikk itt érhető el: Kajdi Csaba: itt most nem a tehetség és a tudás tör utat magának, hanem a helyezkedés | Euronews